Hazánkban a január eleji évkezdet a Gergely-féle naptárreform, 1582 óta vált általánossá; véglegessé pedig 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. Ez a nap jelentette az újévet, valamint a télközépi ünnepkört. Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyet napjainkban már csak kevesen ismernek, használnak.

Régen szokás volt az újévi jókívánságok elmondása házról-házra járva, ekkor a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket.
Híres újévi fogás a malacsült. A hiedelmek szerint ugyanis a malac befelé túr, így a szerencsét nem ki a házból, hanem be a házba túrja.

Időjárásjósló nap is ez:
„Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő."
"Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent."

Házasságjósló hiedelem erre a napra:
Amelyik leánynak először viszi el a kutya a kocsonyacsontját, az megy leghamarabb férjhez.

Ehhez a naphoz sok tiltás is tartozik.
Tilos volt a mosás, a teregetés, a varrás, és nem volt ajánlatos kivinni a szemetet sem, mert a szerencsét is kiönthetjük a házból. Nem szabadott pénzt kölcsönadni, orvost hívni vagy orvoshoz menni, mert akkor egész évben betegeskedhetünk. Baromfit nem lehet enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsét. Halat sem ajánlatos enni, mert elúszik a szerencsénk. Előnyben részesítették ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben.