Humor és tréfa a költészetben - Cimbora találkozó áprilisban

         Április 26-án került sor gyermekkönyvtárunkban az esedékes áprilisi Cimbora összejövetelünkre. Mivel minden év április 11-én ünnepeljük A költészet napját, így most a verseket, a költészetet állítottuk programunk középpontjába.

         Találkozónk első részében a versekről beszélgettünk. Próbáltunk közösen választ adni a következő kérdésekre: Miért éppen április 11-én ünnepeljük a Költészet napját? Mai rohanó világunkban, az új technikai vívmányok korában miért van szükség arra, hogy néhanapján verseket is olvassunk, ne csak a „menő” ifjúsági regényeket? Mi a célja a költőknek a versírással? Mi mindenről szólhat egy-egy költemény? (hazaszeretet, öröm, fájdalom, szerelmes versek, tájleírások, állatos versek, stb.)

         Megbeszéltük, hogy a költők célja a versírással, hogy emberi világunkat jobbá, szebbé tegyék, fejlesszék esztétikai érzékünket. Versekre minden korban szükség van, hiszen: „ A dolgok változnak. A vers örök.”

         A kis verstani bemutató után két meghívott vendégünknek adtuk át a szót, akik versek bemutatásából „készültek”. Egyikük Szelestey-Horváth Szilvia tanárnő, másikuk Gyutainé Kiss Gabriella, a Zrínyi Miklós Gimnázium pedagógusa. Humoros, ugyanakkor elgondolkodtató, gyermeki bölcsességet megfogalmazó verseket mutattak be a cimboráknak. Az egyik verseskötet címe, amelyből felolvastak: Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el. A másik jellegzetes gyermekverskötet az Ami a szívedet nyomja, amely svéd gyermekverseket tartalmaz.

         A versek bemutatása után következett a költészettel kapcsolatos játék. Szilvi néniék kis papírcédulákat helyeztek az asztalokra, amelyek közül a gyerekek egyet-egyet húztak. Négy költőnk életéhez, verseihez kötődtek a cédulákra írt nevek, illetve verscímek. Ez a négy költő: Weöres Sándor, József Attila, Petőfi Sándor, Arany János. A cédulkákon szerepelt például: Az Alföld; Őszi éjjel galagonya; Szendrey Júlia; Anyám tyúkja, Ha a világ rigó lenne; Altató, Április 11. A cimboráknak csoportosítani kellett a kihúzott neveket, verseket, s így alakíthattak csoportokat – egy-egy költő vonzásában.

         Miután sikeresen összeálltak a csoportok, a következő feladatot kapták: az általuk képviselt költő megadott versei közül válasszanak ki egy számukra szimpatikusat, s készítsenek hozzá illusztrációt (eszközök: csomagolópapír, zsírkréta, színes ceruza). Amikor ezzel elkészültek, a rajzukat be kellett mutatni a többieknek, hogy rájönnek-e, melyik költő melyik verséről van szó. Ötletgazdag, szép kivitelezésű rajzok születtek.

         Ezután Piroska néni vette át a szót. Lackfi János Apám kakasa című versgyűjteményét mutatta be pár szóval. Ez a kötet átiratokat tartalmaz ismert költőink verseire. Szerepelnek benne Weöres Sándor, József Attila, Móra Ferenc, Szabó Lőrinc, Arany János eredeti költeményei, hogy csak néhányat említsünk. Lackfi János és költőtársa, Vörös István ezekre az örökbecsű versekre írt humoros átiratokat. A gyerekeknek Weöres Sándor: A tündér című versét, illetve annak Lackfi féle humoros átiratát olvastuk fel. Még egy költeményt választottunk bemutatásra, Weöres Sándor: Csiribirijét. A gyerekek nagyon élvezték a mókás verseket, amelyeket ez a két kortárs költő alkotott az eredeti versek ritmusára.

         Majd jöhetett Cimbora tagjaink szabad improvizálása, mármint, hogy ők is írjanak, alkossanak egy mókás verset valamelyik klasszikusunk verse nyomán. Egész frappáns, néhol költői megoldások születtek, főleg idősebb „cimbik” tollából. Jókat derültünk az egyes humoros csattanókon, „kínrímeken”.

         Ezzel tulajdonképpen véget is ért áprilisi találkozónk… Ja, és persze ezúttal sem maradt el a szokásos vendéglátásunk: retekkel díszített margarinos kenyerek kínálták magukat, szomjoltónak pedig narancsos és szamócás üdítőt ihattak a gyerkőcök. Fél öt körül kezdtek szétszéledni a gyerekek. A záró mondat továbbra is maradt: találkozzunk egy hónap múlva ugyanitt!

Az áprilisi Cimbora-találkozó élményeit lejegyezte: Fejesné Szabó Piroska gyermekkönyvtáros