Papírszínház-bemutató

         Cimbora-klubunk január 20-án tartotta esedékes összejövetelét. A foglalkozás témája ezúttal egy számunkra merőben új dolog, a papírszínházzal való ismerkedés volt.
         Hogy mi is az a papírszínház? A papírszínház (japán nyelven kamishibai) jelentése szó szerint: játék papírból. Japánból ered ez a furcsa mesélési mód. A kamishibai a mesekönyveket mintegy színházzá alakítja. A fakeretben mozgatható nagyméretű lapok segítségével a mesélő, a gyerekekkel szembefordulva, a lapok mozgatásával igazi színházi élménnyé alakítja a meseolvasást. Nem szükséges többé az olvasás megszakítása, a könyv körbeadogatása, minden hallgató egyszerre élvezheti a mese szövegét és a hozzá készített illusztrációkat.
         A képek a teljes lapot betöltik. Hátoldalukon, fekete-fehér apró képen jelenik meg a mesélőnek a hallgatók által látott illusztráció. A lapok mozgatásával, cseréjével drámai hatást érhetünk el. 
A papírszínházról bővebben honlapunkon is olvashatunk.

                 A papírszínház történetével való ismerkedés után  következett a tényleges papírszínház bemutató a Cimborák részvételével. Először mi, gyermekkönyvtárosok mutattuk be egy humoros mű papírszínházas feldolgozását,  Lackfi János Circus Maximus címet viselő versösszeállítását. Hogy ki mindenki lép fel a cirkusz porondján? Hát, a bohóc, az artisták, a levegő akrobatái, a kígyóbűvölő, végül pedig a kis balerina… A gyerekek élvezték Lackfi János vidám alkotását, amelyhez a szöveg modernségéhez illő illusztrációk tartoztak. Hamar megértették, hogyan is működik a papírszínház.
         Utána megkapták a Cimborák a Lackfi János író-olvasó találkozón közösen alkotott versikéket, amelyeket Weöres Sándor: A tündér, illetve La Fontaine: A tücsök és a hangya című eredeti műve ihletett. Hogy milyen absztrakt, elvont, humoros, sokszor már „nevetséges” versek születtek azon a bizonyos író -olvasó találkozón?  2011. májusi Cimbora-találkozón -  Lackfi János költő "Írásműhelyében" két közös költemény is születetett, melyek a következő linken is megtalálhatók:
 http://gyermekkonyvtar.dfmk.hu/cimbora-klub/elmenyeink/a-cimbora-klub-vendege-volt-lackfi-janos

Álljon itt Weöres Sándor „bóbitás” költeménye – a tanulók átiratában!

         „Bóbita, bóbita szellem,
         éjszaka rázza a láncát.

          Frászt hoz a kisgyerekekre,
         Járja a repre a táncát.

          Bóbita, bóbita hentes,
         Bárdot igéz a malacba.

          Véres a csöppnyi köténye,
         Van neki háznyi pacalja.”

Hát, elég bizarr vers kerekedett ki Weöres költeményéből, szabadon átfogalmazva, nemkülönben "érdekes"  La Fontaine tücskös-hangyás verses költeményének átköltése:

         Egész nyáron által dolgozott a hangya,
         Gyűjtötte a morzsát, majd beleszakadva.
         Dolgozott, mint állat, mellette a tücsök,
         Lesz majd egy kenyerük, nem is csak egy csücsök.
         Egy-kettőre megtelt télire a kamra,
         Már egyiküknek sem lesz üres a gyomra.
         Bulizni kezdenek ennek örömére,
         Isznak-szivaroznak, táncolhatnak végre.
         De égő szivarját a kullancs eldobja,
         Felgyulladt a kamra! – ordítja a hangya.
         Koldusbotra jutnak, hiába melóztak,
         A kocsmában ülnek, s most segélyből isznak.”
      

                 A Cimbora-klub tagjai jókat derültek  versek hallatán. Azt a feladatot kapták, hogy az egyes versszakokhoz készítsenek A/3-as rajzlapra színes illusztrációt, amit majd a papírszínházzal eljátszanak. Két-két gyerkőc dolgozott együtt az illusztráció elkészítése során. Jókat kacarásztak, miközben készültek a rajzok.
                   A képek elkészítése után a rajzlap hátoldalára kellett ragasztaniuk az adott versidézetet. Így már minden adva volt, hogy ők maguk is használják a papírszínházat. Sorban jelentkeztek, hogy melyik páros adja elő a kamishibai segítségével a humoros Lackfi-féle történeteket. Egyre jobban belejöttek a papírszínház működésének rejtelmébe, és egymás után játszottak önmaguk, illetve a többiek örömére.
         Gyorsan elszaladt a „kimért idő”, s azon vettük észre magunkat, hogy haza is kellene már indulni… Jókedvűen búcsúztunk egymástól: „Találkozunk február 13-án, Turbuly Lilla író-olvasó találkozóján!”