Cimbora karácsony – 2012.

         A 2012-es év utolsó Cimbora klub összejövetelét december14-én tartottuk. A hagyományokhoz híven most is a karácsonyi készülődés jegyében telt el a foglalkozásunk.

         Novemberben plakáttörténeti előadást hallgathattak meg a Cimborák, ami nagyon alapos és érdekfeszítő volt. Utána feladat várt rájuk. Mégpedig nekik maguknak kellett plakátot tervezni, aminek témája a „cimboraság” fogalmához kapcsolódhatott. Nagyon frappáns, ötletes plakátok készültek.

         A mostani decemberi összejövetelünk elején a beérkezett plakátokat zsűrizhették a gyerekek. Az ő döntésük határozta meg, hogy ki kapja az elsőnek járó díjat. Persze a többiek is részesültek az ajándékokból, senki nem ment haza üres kézzel.

         Utána következett a tényleges karácsonyi foglalkozás. Az első félórában lelkileg ráhangolódtunk az ünnepre. Tettük ezt versek és karácsonyi dalok segítségével. Csak pár címet ragadnék ki a felolvasott költemények közül, amelyek a gyerekek előadásában hangzottak el: Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár; Ady Endre: Kis karácsonyi ének; Juhász Gyula: Karácsony felé; Kosztolányi Dezső: Karácsony. Mind-mind megható, igazi békességet árasztó költemény. Persze a karácsonyi dalok sem maradhattak el… Ha kissé bátortalanul is, de felcsendültek ajkunkon a jól ismert adventi énekek (Kis karácsony, nagy karácsony; Mennyből az angyal; Pásztorok, pásztorok; Ó, szép fenyő!).

         A költemények és dalok segítségével ténylegesen magunk közé varázsoltuk ezt a szent ünnepet. S hogy ne csak lelkileg felvértezve térjünk haza, következett a karácsonyi barkácsfoglalkozás. Zsirainé Kulcsár Mária, a népi kismesterségek oktatója volt a meghívott vendégünk, aki már sokadszorra adja át barkácsötleteit az érdeklődőknek, az ajándékkészítés fortélyait megismertetve velünk. Ez alkalommal méhviaszból készíthettünk gyertyát, illetve kisfenyőt. Nem is volt olyan boszorkányos dolog, ahogy gondoltuk. Mindenki kapott egy téglalap alakú méhviaszt, s azzal kellett dolgoznia. Először óvatosan, szorosan fel kellett tekerni a viaszt. Ha ezzel elkészültünk, metszőkéssel négy helyen bevágtuk az anyagunkat. A bevágások mentén végig kellett hasítani a viaszt, de 3-4 cm-t alul épen kellett hagyni. S ezután jött a „varázslat”! A gyertya alakú méhviasz tetejétől indulva a bevágások mentén le kellett hengergetni ujjunk segítségével az anyagot. Attól függött a munka időtartama, hogy valaki csak gyertyát készített (ott kevesebb idő elég volt), vagy éppen fenyőfát alkottak a gyerekek (ebben az esetben több „hengergetésre” volt szükség, kicsit később készültek el a díszek).

         Ahogy elkészült mindenki a saját karácsonyi ajándékával, büszkeség töltötte el a gyerekszíveket. Lám-lám, ezt mi készítettük, mi, a CIMBORÁK!

         Az idő is mintha nekünk dolgozott volna, ugyanis négy óra után már szinte minden gyerkőc készen volt alkotásával. Következhetett a felszabadult beszélgetés egymás között (ki hol tölti a karácsonyt, illetve hol bulizik szilveszterkor). A megterített asztalon ropogtatni való édesség, illetve meleg tea kínálta magát a Cimboráknak. Aztán hipp-hopp fél ötöt mutatott az óra, indulni kellett hazafelé. Reméljük, mindenki kicsit karácsonyi hangulattal feltöltekezve, az ünnepvárás örömével tért haza otthonába.

         Találkozunk 2013. januárjában! Addig is mindenkinek áldott, békés karácsonyt, vidám szünidőt kívánunk (mi, a „felnőtt Cimborák”)!

A decemberi Cimbora-élményeket lejegyezte: Fejesné Szabó Piroska gyermekkönyvtáros