Cimbora-farsang

2013. február 15.

         Már megint eltelt egy év… Nemrég bolondoztunk jelmezekbe bújva, farsangi hangulatban, s tessék, már megint itt volt az esedékes idei farsangi összejövetel.         Körülbelül húszan gyűltünk egybe 2013. február 15-én, péntek délután fél háromra, hogy kezdetét vegye az idei farsangi műsorunk. Mi, a Cimbora alapítói, felnőtt tagjai is jelmezekbe bújva vártuk a gyerkőcöket. Miután ők is felöltötték jelmezüket, s helyet foglaltak, következett a Cimbora-farsang megnyitója. Rózsika néni köszöntötte kedves szavakkal az egybegyűlteket, s tájékoztatott bennünket, hogy milyen sorrendben következnek az események.

         Először mi, könyvtárosok „vonultunk fel” jelmezbe öltözve. Egy-egy kísérővers segített a cimbiknek, hogy kiket is személyesítünk meg. Rózsika néni hősi lovag volt piros kackiás kalapban a fején; Renáta néni pillangó szárnyakkal „verdesett”; Éva néni kalpagos úrhölgy volt; én magam pedig (Piroska néni) bohócot alakítottam.

         Ezután a gyerekek farsangi jelmezes bemutatója vette kezdetét. Sorszámot húztak, s azok alapján tudták utána pontozni egymás produkcióját. Bálintkánk eredeti busó álarcba öltözött; Szilasi Lilink tetőtől talpig piros színekben Piroskát személyesítette meg (jót derültünk rajta, hogy a mesélésében a farkas nem is ette meg a nagymamát, a nagymama ugyanis a szekrénybe bújt!) Egyik tini lányunk rocker csajnak öltözött be, egy másik kislány hercegnői ruhában pompázott. Dorkánk kuktát alakított fehér szakácssapkával és köténykében. Sőt, a palacsintasütés nehezét, a palacsinta feldobás „művészetét” is bemutatta.

         Persze a farsangi népszokásokról is szó esett. A téltemetés, a tavaszvárás kezdetét több népszokásunk is őrzi. Magyarországon talán a busójárás a leghíresebb, de említhetjük még a tréfás álmenyegzőket, farsangi jelmezekbe öltözött emberek felvonulását, a kiszebaba égetését, stb. Bár a magyarországi farsangi mulatságok a velencei vagy a riói karneválok színvonalától messze elmarad, de kis ország révén ezen nem is csodálkozhatunk.

         Következett a sorszámok alapján történő pontozás. Két kiemelkedő jelmezes gyerkőcöt díjaztak a többiek a legjobbaknak járó pontokkal. Piroska jelmezét, azaz Lilcsit szavazták meg elsőnek, őt követte mindössze egy ponttal lemaradva Dorka, a mi kis kuktánk, de nagy sikere volt a busónknak, Bálintnak is. Az első két helyezett barkácskönyvek közül válaszhatott ajándék gyanánt. De nemcsak ők kaptak ajándékot, megemlékeztünk Bálint cimboránk névnapjáról, illetve a szülinapos Gombos Zsófiáról.

         A főműsor ezzel tulajdonképpen véget is ért, következett a „lazítás”. Szépen megterített asztalhoz invitáltuk a gyerkőcöket, ahol az Éva néni sütötte farsangi fánkok kínálták magukat lekvárral és porcukorral. Forró teát szürcsölhettek utána.

         Miután megvolt az „eszem-iszom”, kivonultunk a könyvtár mögötti térre hóembert építeni. Talán ez volt az utolsó alkalom a hóemberépítésre, ugyanis másnapra már jócskán olvadni kezdett a hó. Két hóember készült el, egy nagyobb, s egy kisebb. Igazi répaorr, szemek, gombok, fején virágcseréppel. Még sálat is kapott a szomszéd üzlet eladója jóvoltából. Hát, nem semmi munka volt elkészíteni a hó állagához képest. Természetesen szép számban fotók is készültek  Matusné Gáll Éva  – „pártoló” könyvtáros cimboránk - jóvoltából.

         Hát, így esett ez a híres farsangi buli, amelyre reméljük mindenki jó szívvel emlékezik vissza….

A cimbora-farsangi élményeket lejegyezte: Fejesné Szabó Piroska gyermekkönyvtáros