„Add tovább!” – Önismereti játékok a Cimbora találkozón

2013. január 25-én tartottuk immár hagyományosnak mondható Cimbora összejövetelünket. Szép számmal összegyűltek a Cimbora tagok.Nagy örömünkre új „pajtásokkal” is megismerkedhettünk, akik az Ady Endre Általános Iskola 4. osztályából érkeztek hozzánk. Így már körülbelül huszonegynéhány Cimbora élvezhette a foglalkozásunkat.

         A foglalkozás elején játékos formában ismerkedtünk egymással. Mindenkinek kezet kellett ráznia egyik társával és közben bemutatkozni, hogy őt hogy hívják. Majd egy pamutgombolyag lépett elő „főszereplőként”, ugyanis ennek segítségével tudtunk meg egymásról többet. Akihez gurítottuk a pamutgombolyagot, annak pár szóval be kellett mutatkoznia. Például: mi a kedvenc hobbija; melyik a legkedvesebb olvasmányélménye, stb. Általában az olvasást említették, de akadtak kivételek is, mint például a tánc, a korcsolyázás, a bűvészkedés.

         Majd egy olyan játék következett, ahol humoros szópárokat kellett megjegyezni a gyerkőcöknek. Amint elhangzott a szópár egyik fele, a kiválasztott tanulónak egyből rá kellett vágni a párját. A következők voltak a megjegyzésre szánt szópárok: ritty-rotty; róka-móka; hóvirág-hóvilág; torz-borz. A játékot mindenki élvezte, senki nem tévesztett szót.

         Ezután tértünk rá a tényleges drámajátékra, ami önismereti játék gyanánt is felfogható. A történet mesélője, narrátora (aki mellesleg én, Piroska néni voltam) bejelentette, hogy drámajátékot fogunk játszani. Olyan lesz az egész, mintha színházban ülnénk, s a gyerekek lennének a főszereplők.

         A bevezetőben elmondtam, hogy bogarak lesznek a főszereplők ebben a mesében. Ennek kapcsán megneveztünk több „nemszeretem”, illetve „szeretem” bogarat. S hát, mint tudjuk, sok-sok bogár szerepelhet az „étlapon”… Egy találós kérdést tettem fel a gyerekeknek, s ebből kellett következtetni arra, hogy mai történetünk főszereplője bizony a hétpettyes katicabogár lesz. Azaz csak hétpettyes lenne, de a kis katicák közül, akik most születtek, egy, sajnos pettyek nélkül jött a világra. Ez volt a titok, amit egyik Cimbora a másik, mellette ülő társa fülébe súgott: „A kis katica pettyek nélkül jött a világra.”

         Az erdő lakói sorra jöttek látogatóba a boldog katica szülőkhöz, hogy gratuláljanak nekik a kis jövevényekhez. Amint nőttek a kis katicabogarak, a pettyetlen katicát egyre több bántás, megaláztatás, kiközösítés érte. Nem vették be a játékukba, kinevették, bökdösték, szemébe mondták, hogy azért nem játszhat velük, mert különbözik tőlük, mivel pettyetlen. Egy erdei futóversenyt is rendeztek az állatok, ahol egy meghökkentő felfedezést tettek: a pettyetlen katica nyerte meg a futóversenyt, méghozzá hihetetlen előnnyel. De ez sem tántorította el társait attól, hogy továbbra is kiközösítsék.

         A kis katica bánatában világgá indult, odahagyta családját és a kedves erdőt az állatokkal egyetemben. Sok erdei állat ezt nem is bánta, nem hiányzott nekik a kis katica. Többen azonban bűntudatot éreztek, ők a keresésére indultak volna. Egy meglepő fordulat történt a cselekményben: egy hírneves budapesti újságtól, az Erdei Hírmondótól riporter érkezett az erdőbe. Azt a hírt hozta, hogy hamarosan megrendezik a pettyetlen katicák olimpiai futóversenyét. Feltette a kérdést az állatoknak, hogy „önöktől ki fogja képviselni az erdő lakóit”? Az állatok tanácstalanul néztek egymásra. Gyűlést hívtak össze, hogy megbeszéljék, miként is döntsenek. A Cimbora-tagok csoportokat alkottak, s „haditanácsot” tartottak, hogy most mi legyen. Szinte mindenki arra szavazott, hogy meg kell keresni a kis katicát. Igen ám, de felmerül a kérdés az emberfiában, hogy ki miért keresné meg a főhőst. Azért, hogy netán megnyeri a futóversenyt, s ezzel híressé teszi ennek az erdőnek a lakóit, vagy tán bűntudatból, mert megbánták, hogy annyiszor megalázták a kis katicabogarat. Hát, különböző indokok születtek … Volt, aki nagyon megbánta tettét, gonoszságát, de volt olyan állatka is, akinek továbbra sem hiányzott a kis katicabogár.

         Végül is az a döntés született, hogy igenis meg kell keresni főhősünket, bocsánatot kell tőle kérni. A gyerekek ügyesen eljátszották a keresést, majd a rátalálás örömét. Ötletesen adták elő a bocsánatkérés különféle válfajait. A pettyetlen katica nagyon megörült társainak, megbocsátott nekik, s visszatért az erdőbe.

         Sor került a pettyetlen katicák futóversenyére, ahol  - ki más – győzhetett volna, mint a mi kis főhősünk! Mindenki boldog és büszke volt a győzelemtől, s végképp elfogadták úgy a katicát, ahogy született, pöttyök nélkül.

         Foglalkozásunk végén megbeszéltük egymás közt, hogy az emberek világában is történhetnek ilyetén dolgok. Pár Cimbora-tag utalt is rá, hogy az ő osztályukban is volt hasonló eset, s az hogy oldódott meg.

         A drámafoglalkozás után a Cimbora-tagokat a terített asztalunkhoz invitáltuk, hogy fogyasszanak egy kis rágcsálnivalót, illetve a nagy hidegre való tekintettel igyanak a jó meleg, gőzölgő teából.

         Az idő, mint mindig, most is gyorsan elszaladt. Fél öt tájt már széledezni kezdtek a gyerkőcök, azzal a tudattal, hogy nemsokára újból „cimbi-klub” lesz, méghozzá február 15-én, farsangi mulatsággal múlatjuk majd az időt.

                                A januári Cimbora-találkozó élményeit lejegyezte: Fejesné Szabó Piroska gyermekkönyvtáros.