A legenda szerint Péter és Pál apostolok együtt szenvedtek vértanúhalált. Rómában végezték ki őket i.sz. 67-ben. Az ábrázolásokon Péter a kulcsokról, Pál hóhérja pallosáról ismerhető fel. Szent Péter a halászok és a lakatos mesterek védőszentje. A magyar nyelvterületen úgy tartják, ekkor van az aratás ideje, az alábbi rigmus gyakorta volt használatban:
”Elmúlott már Ézsiás,
Vágd a búzát, pőre gatyás!”

Június 29-e, Péter-Pál napja az egyik leggyakoribb időpontja az aratás kezdetének. Péter-Pálkor a Dunántúlon a gazda kezdte meg jelképesen a betakarítást, a Csallóközben pedig gyümölcsevési tilalom lépett érvénybe. Az aratás hagyományos eszköze a sarló volt, amelyet csak a 19. század végén váltott fel a kasza. A két aratószerszám egészen más munkamegosztást igényelt: sarlóval a nők és a férfiak egyaránt kivették részüket a munkából. Napjainkban hagyományőrző rendezvények elevenítik fel a sarlós és a kaszás aratást, és eleinkkel ellentétben aratóbálokat is rendeznek június végén, július elején.