Mindenszentek és halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Az egyház az I. századtól kezdődően november elsejét szentelte a halottak emlékének.
Ez a nap minden olyan szentnek ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Az egész magyar nyelvterületen szokás a sírok megtisztítása, virággal való díszítése, gyertyák gyújtása. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért a terített asztalra kenyeret, sót, vizet tettek. A család minden tagja gyertyát gyújtott. A gyertyák égésidejéből a hiedelem szerint arra következtettek, ki hal meg előbb a családban. Sokfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy a halottak eligazodjanak. Erre a hétre munkatilalom vonatkozott. Tiltott dolog volt a meszelés, mosás, mezőn dolgozás, (mert ez sok bajt hozhatott a ház népére). A hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét napon a halottakra emlékezünk.