Cimbora klub - szabadtéri vidám vetélkedő májusban

        2013. május 24-én 14 óra 30 percre vártuk cimboráinkat a tanév utolsó összejövetelére. Úgy terveztük, hogy egy szabadtéri vidám vetélkedővel búcsúzunk el őszig, a szeptemberi újabb Cimbora-találkozóig.  A vetélkedőt a szerint állítottuk össze, hogy szerepeljen benne elméleti feladat, ugyanakkor az izmaikat, fizikai aktivitásukat is tegyük próbára.

         Az összejövetelre tizenkét Cimbora-tag érkezett meg gyermekkönyvtárunkba. Tehát tizenkét gyerkőcből tudtunk csapatokat alakítani. A csapatépítés a következőképpen zajlott: tizenkét sorszámot tettünk az asztalra lefordítva, hogy ők ne lássák a számokat. Ebből húztak, s így dőlt el, hogy melyik diák kit kapott társul a csapatába. Négyfősek voltak a csapatok, így három csoportot tudtunk kialakítani.

         Péntek délután az idő kegyes volt hozzánk; kellemes tavaszi szellő borzolta a fák leveleit, sütött a napocska is, elmaradt a megjósolt eső. Így a vetélkedőt (ahogy terveztük) a Deák Ferenc téren, a kihelyezett padoknál (mint állomáshelyek) tudtuk megtartani.

         Az első állomásnál elméleti jellegű feladatok vártak a gyerekekre. Tizenhárom találós kérdést kellett megfejteni. Ez vonatkozott élőlényekre, tárgyakra, természeti jelenségekre egyaránt. Akadt köztük humoros is, pl.: Mi történik a négerrel, ha bemegy fürödni a Vörös-tengerbe? (a jó válasz: vizes lesz). A találósok után jöhetett a 13+1-es totó kitöltése. A kérdések az állatvilágra terjedtek ki: állati rekordokra; az állatok viselkedésére vonatkoztak, illetve igaz vagy hamis állításokat kellett megfejteni. Így utólag – a pontszámok alapján – mondhatjuk, hogy kimagasló eredmények születtek; volt olyan csapat, amelyik maximum két pontot veszített ezeknél a feladatoknál. Az elméleti feladatok után jöhetett az ügyességi játék. Azt számoltuk itt, hogy a csapat egy tagja két perc lefolyása alatt hányszor tudja pörgetni dereka körül a hullahopp karikát.

         A második állomáson ügyességi játékokkal várta a cimbiket Éva néni. Az egyik játék az ugrókötelezés volt. A csapat tagjai közül egy főnek kellett ugrókötelezni. Azt számoltuk, hogy két perc alatt mennyit tud ugrani. A másik feladat könyvcipelés volt (stílusos feladat, ugye? Egy könyvtárban könyvekhez is kötődjön feladat, nemde?). Itt mindegyik csapattag játszott. Az eredménypontokat az alapján adtuk, hogy öt perc alatt hány kötetet tudnak a fejük tetején egyensúlyozva  a kijelölt távolságra lévő dobozba elhelyezni. Ennél az állomásnál csak ámultunk-bámultunk Hanna nevű cimboránk ugrókötelezését látva, aki még két percnél is tovább bírta, sőt, ügyességi elemekkel „tarkította” produkcióját.

         A harmadik állomásnál Renáta néni várta a soron következő csapatokat. Itt Activity szerepelt először. A csoportból két dolgot kellett elmutogatni a többieknek, ezt két fővel játszhatták. Aztán következett a szólánc. Itt az volt mérvadó, hogy 5 perc alatt a csapat mennyi szót tud összegyűjteni. Amilyen betűvel az első szó kezdődik, olyannal kellett újat mondani (pl. róka---ajtó stb.). A feladatokat nagyon élvezték a gyerekek, magas pontszámok születtek ezen az állomáson is.

         A negyedik állomásnál Viki néni szintén ügyességi játékokkal várta a cimborákat. Az első része a feladatnak a következő volt: három különböző távolságra lévő doboz mindegyikébe három labdát kellett beledobni. A legmesszebb lévő doboz 5 pontot, aztán a közelebbi 3 pontot, míg a legközelebbi 1 pontot jelentett. A csapattagok közül mindenki dobhatott. Akadt nem is egy gyerkőc, aki a legmesszebb lévő dobozba is „eljuttatta” a labdáját, megvillantva jó „céllövő” képességét. A dobozdobálás után még labdaütögetés várta a gyerekeket. A pingpongozáshoz hasonlóan azt kellett bizonyítaniuk a gyerekeknek, hogy egy perc alatt hiba nélkül mennyit tud le- és felütni. Itt is mindenki részt vehetett a játékban, s így adódtak össze a pontszámok.

         Ezzel végére is ért játékos szabadtéri vetélkedőnk. A gyerekek annyira jól érezték magukat a szabadban, hogy még tíz percre kint maradtunk a madárcsicsergős fák alatt, s most már „tét nélkül” ügyeskedhettek; ugróköteleztek, labdát hajigáltak, hullahopp karikáztak.

         Miután véget ért a vetélkedő, visszamentünk a gyerekkönyvtárba, hogy összesítsük a csapatok pontszámát. A cimborákat terített asztal várta, hogy kedvükre falatozhassanak a szendvicsekből, illetve szomjoltónak limonádét ihattak.

         A pontszámok összesítése után került sor az eredményhirdetésre. Meglepő módon a helyezettek sorrendje megegyezett a csapatok sorrendjével. Azaz az 1. számú csapat érte el az első helyezést, a 2. számú a második helyezést, a 3. számú csapat pedig harmadik helyezett lett. Különböző ajándékokat osztottunk ki a helyezettek között; kapott mindegyik gyerkőc tollat, Cimborás-noteszt, lufit. Az első helyezést elért csapat tagjai még pluszban kulcstartóval, legyezővel lettek „gazdagabbak”.

         A rendezvény végén elköszöntünk az elégedett arcot mutató gyerekektől. Kellemes, tartalmas vakációt kívántunk nekik, sok-sok nyári élményt (nem kihagyva persze a felszólítást, hogy nyáron is várja őket szeretettel a gyermekkönyvtár). Kihangsúlyoztuk, hogy szeptember végén, már az új tanévben ismét lesz Cimbora klub!

A májusi cimbora-élményeket lejegyezte: Fejesné Szabó Piroska gyermekkönyvtáros