Téli népszokások:Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda) 

A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás.
A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.

Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, a mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak,ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom. Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni.A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokata lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk. Zoborvidéken a farsang utolsó előtti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

Mentovics Éva:Tél-kergető

Itt van a farsang, 
készül a fánk.
Hatalmas móka 
vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és 
serceg a zsír,
mindenki ehet, 
amennyit bír.

Tűnjön el innen 
végre a tél,
ropja a táncot 
aki csak él!

Jöjjön a napfény, 
süssön le ránk!
Addig is együnk, 
fogyjon a fánk!