„Fényképarccal tetszett érkezni”- író- olvasó találkozó Víg Balázzsal

A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban a 16. Gyermekkönyvnapok programsorozat következő vendége Vig Balázs volt. Az írót már sokadszorra köszönthettük könyvtárunkban, egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és folyamatosan szélesíti olvasóinak körét. 2017.05.23-án egy főleg felső tagozatosoknak ajánlott könyvével, a Todó kitálal az iskoláról c. művével érkezett a Zrínyi iskola hatodik osztályosaihoz.

Bevezetésként Vig Balázs arra kérte a gyermekeket kísérő tanárt, hogy fogja be a fülét, majd a tanulókhoz fordult, hogy tegyék fel azok a kezüket, akik nem szeretnek iskolába járni. Pár kivételtől eltekintve szinte minden kéz a levegőbe emelkedett, és meglepő módon ez megismétlődött Vig Balázs következő kérdésénél is a : Ki az aki tornászott reggel?- nél is. Nagy derültség közepette elmesélték az iskolások, hogy nem a gyerekek otthoni lelkesedésének, hanem az órarendben szereplő aznapi első testnevelés órájuknak köszönhetően kezdte majdnem mindenki sportolással a napot. Azért egy kicsit bemelegítettek közösen, megmasszírozták halántékukat, hogy elinduljon az agyakban is a vérkeringés. Kiderült, hogy a jelenlevő diákok átlagban 5- 6 könyvet kölcsönöznek évente a könyvtárakból, és hogy az olvasás nem csak az információszerzésről szól, hanem nagyon fontos szerepe van benne a figyelemnek, a képzeletnek, és persze a lapozás sem elhanyagolható.

Szóba kerültek a könyvekben szereplő képek, s így Vig Balázs bemutatta könyvének a borítóján szereplő főhősét, Todót, aki boldogan vigyorog a fent említett illusztráción. A gyermekek viccesen megjegyezték, hogy a kisfiú itt még azért boldog, mert még csak elsős, majd elmúlik idővel. Erre az író kérte a gyerekeket, hogy mindenki mutassa meg az igazi fényképarcát, hát ez a feladat nem mindenkinek sikerült úgy, ahogy Vig Balázs ezt egy tablón el tudná képzelni, de a tanárnéni vitte a pálmát, aki az írót idézve „fényképarccal tetszett érkezni”. Jobban megnézték a kis kitérő után a könyv borítóján szereplő képet Todóról, amelyen 6 kézzel van ábrázolva, mindegyikben valami kedvenc tárgyával. A sok keze közül van, amelyikben nem pont megfelelően fog egy nyulat, van amelyikben Batman figura, ceruza, üdítő, játékkonzol található, fején egy 3D-s szemüveg, szóval kiderült már a rajzból is, hogy a főhős mennyi mindent szeret, s a közönség soraiból felhangzó: „Nekem is ilyen van! Én is voltam már IMAX moziban.” kijelentések után gyanítható volt, hogy közös vonásokat véltek felfedezni a tanulók Todóval.

Todó szeret írni is, innen jött a kérdés, hogy ki írt már a jelenlevő diákok közül fogalmazást, és milyen témákról? Több mű született kalandokról, kedvenc játékról, mint kiderült, és derültséget keltett, kedvenc családról, de unalmas témakörben nem nagyon. Pedig milyen egy átlagos hétköznap délutánja az általános iskolásoknak? Ezt a feladatot kapta Todó magyar órán, fogalmazza meg, hogyan telik egy napja az iskolából való kilépéstől az esti alvásig. A címe az lett, hogy „Egy átlagos délutánom”. Ezt a fogalmazást olvasta fel Vig Balázs a gyerekeknek.

A részlet után az író a tanulókat kérdezte, hogy képzelnek el egy délutánt, ami nem lenne unalmas? A válaszok valóban elég változatosak voltak, volt, aki feladta volna a lottót, és még aznap meg is nyerte volna a főnyereményt, volt, aki megnyert volna egy sporteseményt, akadt olyan is, aki szimplán csak evett volna, vagy a Vidámparkban kötött volna ki. Aki egy Real meccsre utazott volna Spanyolországba meg lett esketve, hogy az írónak is szerez jegyet, ha ez valaha sikerülne, és a tanárnénijét is viszi magával, mert tuti ez az ő nagy álma is. A legjobban mégis az a válasz mozgatta meg a gyerekek fantáziáját, hogy az egyik fiú barátokat szerzett volna egy átlagos délutánon. Erre Vig Balázs megkérdezte, hogy esetleg felad egy hirdetést, vagy nőnemű barátokra vadászik- erre már nem tudtak nem hangosan felnevetni a gyerekek.  Az író felolvasta, hogy Todó, aki később 5- öst kapott a feladatra, IMAX moziba és tortaevő versenyre menne egy unalmas délutánon, vagy a barátjával ötödölőzne.

A tanárnéni a felolvasás után meg lett kérdezve, ki fogalmaz a legjobban az osztályból, ő egyből rámutatott Tibikére, aki még tapsot is kapott osztálytársaitól megerősítésként. Még egy embert, azt, aki a legbátrabb, hívott ki az író Tibikével együtt, a feladatuk az volt, hogy mérkőzzenek meg. A legbátrabb, akit Botondnak hívtak, és a jól fogalmazó fiúnak pókmászásban kellett eljutnia Liviig, aki vonalbírónak lett kiválasztva. Végül Tibike nyerte a futamot, aki üdvrivalgás közepette tért vissza a helyére.

A verseny után a jól olvasótanulóké lett a pálya, egy Ákos nevű diák, aki szeret közönség előtt szerepelni, és mint kiderült tud is, adott elő egy jelenetet az íróval a könyvből, amelyben Todó, és a könyvben szereplő legjobb barátja Óvári közötti esti videochatelés lett „élőben” előadva. Ákos valóban jól szerepelt, Vig Balázs pedig elolvasta a következő részletet a könyvből, amelyből kiderült, hogy Óvári bizony nem is olyan jó barát. Az interneten keresztül még azt mondta Todónak ő sem készül, nem tanulja meg a másnapra, kötelezőnek feladott verset, és nem is szereti a költészetet, míg a másnapi felelésnél tökéletesen tudott mindent, és még kis rajongó monológgal is megtoldotta azt Szandi néni előtt. A részlet után kis beszélgetés következett a jelenetről, melyben a tanulók elmondhatták az írónak véleményüket az ilyen kétszínű viselkedésről, s hogy barátok ilyet nem tesznek egymással.

A következő részlet, amit az író felolvasott, csak még jobban fokozta az Óvári iránti ellenszenvet, aki Todót egy szünetben félrehívta, és pajzán videót mutatott neki, miközben kérdezgette, látott- e már ilyet. Persze végig figyelte a főhős reakcióját, és élvezte, hogy zavarba hozhatja őt. A fejezet felolvasása alatt a gyerekek csöndben voltak, és meglepően éretten szóltak hozzá a jelenethez. Volt, aki úgy vélte, hogy ebben a részben látszik a legjobban a különbség, hogy Óvári már kamasz, míg Todó csak egy kisfiú, aki inkább menne vissza az időben, és lenne újra egyenlő barátjával. Itt már a közönség elég erősen érezte, hogy ez a barátság nem igazi, Vig Balázs pedig ennek feloldását úgy oldotta meg, hogy a könyvében vége felé szereplő egyik fejezetet szintén tanulói segítséggel, párbeszéd formájában olvastak fel. Így Hanga, aki nem hétköznapian bátor lány vállalta magára Móni szerepét, aki a könyvben Todó gyerekkori barátját személyesíti meg, és beszél főhősünkkel arról, hogy gondolkodjon el, Óvárival valóban olyan nagy barátok-e.

Végül eljött a találkozó vége, az író felajánlotta a tanulóknak, hogy a terítőt, amit magával hozott filccel aláírhatják, vagy csak rábiggyeszthetik a monogramjukat. Emellett még kaptak Vig Balázstól egy könyvjelzőt is, így senki nem távozott üres kézzel a rendezvényről.