Író- olvasó találkozó Berg Judittal, akit gyermekei tettek írónővé

2017. május 18- án a 16. Gyermekkönyvnapok keretében láthattuk vendégül Berg Judit József Attila díjas írónőt. Az író- olvasó találkozóra a meghívott osztályokon kívül is rengetegen érkeztek, így több mint 100 látogató fogadta a Rumini, a Cipelő cicák, Lengemesék, Alma és még sok egyéb népszerű kortárs gyerekirodalmi kiadvány szerzőjét.

A találkozó elején Berg Judit bemutatta a családját, akik nélkül az írói karrierje lehet nem is létezne. Négy gyermeke van, három lány és egy fiú.

Elsőnek Lilu született meg, aki rendesen megedzette az írónő idegeit állandó hisztériájával. A kislány két éves korától kezdve próbálgatta Berg Judit türelmének a határait feszegetni különböző megmozdulásaival. A szokásos: „Én nem öltözöm fel! Nem eszem meg a reggelit! Miért kifli van, amikor én zsemlét akarok enni!” ,mondatok mellett, egy- egy attrakció is belefért a kislány repertoárjába. Egy novemberi délután, amikor hazafelé tartottak jól megpakolva a boltból, Lilu közölte édesanyjával, hogy nem működnek a lábacskái, meg hogy: „Cipeljél anya!”. Berg Judit hiába magyarázta lányának, hogy nézzen már rá, tele van az összes keze, és amúgy is már csak egy sarokra vannak az otthonuktól, a gyermek új taktikához folyamodott, és belefeküdt egy hatalmas pocsolyába, hogy akkor nincs mese, fel kell őt kapni, és hazaszaladni vele, hogy meg ne fázzon. Az ilyen, és ehhez hasonló esetek után jutott egy reggel az írónő arra az álláspontra, hogy ha reggel a lánya nem akar felöltözni, akkor ne öltözzön. Mondta neki Berg Judit, hogy amíg ő meztelenkedik, addig mesél neki egy kislányról, aki szintén nem akart felöltözni, és mindent meztelenül csinált. Nem öltözött fel evéshez, akkor sem, amikor a legójával játszott, vagy amikor éppen mesefilmet nézett sem. Ám egyszer csak csengettek náluk, a kislány barátai voltak azok, és kérlelték, hogy menjen velük biciklizni, de ezért sem volt hajlandó a gyerek felöltözni. Aztán jött egy másik barátja, hogy menjenek el a boltba túró rudit venni, de a kislány ekkor sem állt kötélnek, így a barátai szépen lassan elmaradoztak. Amikor rádöbbent, hogy így egyedül marad, fogta magát, végül felöltözött, és kiment a játszótérre. Lilu észre sem vette, hogy amíg az anyja mesélte neki a történetet, addig észrevétlenül ráadogatta a ruháit, és felöltözve állt a nappaliban. Mentek volna utána reggelizni, de akkor kezdődött elölről a „Nem vagyok éhes! Nem akarok reggelizni! Miért nyaggatsz?” ,kezdetű nóta, így Berg Juditnak mesélnie kellett arról a kislányról is, aki nem akart reggelizni. Előbb utóbb Lilu minden hisztis megmozdulására ki lett találva egy mese: a kislányról, aki nem akart felszállni a buszra, a kislányról, aki nem akart leszállni a buszról, a kislányról, aki nem akart fogat mosni és egyéb alkalmakra is. Ezeket a meséket gyűjtötte össze Berg Judit, és így született meg a „Hisztimesék” c. könyve.

Miután az írónő még beszélt arról, hogy milyen „varázslónak” lenni, itt arra gondolt, hogy segít beindítani gondolataival, könyveivel mások képzeletét, rátérhettek a közönség kérdéseire. A lehetőségre rengeteg kéz emelkedett a magasba. Mi más lett volna az első kérdés, ha nem az, hogy honnan kapta a Rumini könyvsorozat egere a nevét? Az írónő minden találkozón felhívja a jelenlevők figyelmét arra, hogy csak akkor mondja el a név történetét, ha azt nem mondják tovább. Miután ezt mindenki elfogadta elmesélte a vicces kis történetet az írónő, amit igaz ő nem szeret hangoztatni, de a közönség soraiban nagy derültséget okozott. Azoknak pedig, akik nem ismernék Ruminit, Márton Gergely Éva, kötészeten dolgozó munkatársunk által horgolt egereket mutatott be Berg Judit, amelyek a megszólalásig hasonlítottak a könyvben szereplő rágcsálóra. A gyerekek is elámultak az alkotásokon, és „Hűha! Olyan, mint az igazi! De szuper!Jaj, de cuki!” ,felkiáltásokkal, és tapssal díjazták azokat.

Elhangzott még a találkozón, hogy hogyan tanult meg az írónő ösztöndíjas hónapjai alatt New Yorkban angolul, és spanyolul is, a másodikra persze előre nem számított, hogy édesanyja pedagógus, édesapja autópálya tervező, hogy felnőtteknek is ír regényeket, és hogy első könyve a Hisztimesék 2005- ben jelent meg.

Kiderült, hogy az egyik tanuló a közönség soraiból tudta, hogy az írónő gyermekei aranyköpéseit, mondásait, régebben mindig leírta, hogy később is emlékezzenek rá, és ennek kapcsán Berg Judit mesélt arról, milyen szituációk során,- amit gyerekei születése előtt el sem tudott képzelni- jöttek ki az ő száján is érdekesebbnél érdekesebb mondatok, olyanok, mint a: „Vedd ki a freezbeet a karfiollevesből! Ne tedd bele a havat a postaládába! Ne nyalogasd a villanyoszlopot! Fürdés után ne mássz meztelenül a könyvespolcra! ,és a Ne öntsd be a két lány közé a kádba a bilid tartalmát!”

Mesélt még az írónő arról, hogy Vilmos nevű kisfiát mindenki, lassan már ő is, Vilkónak becézi, amely név eredetileg egy szereplőé volt a Lengemesék c. könyvéből, elmondta, hogy az életkora 6x7+1, és hogyha a gyerekei felnőnek, akkor is lesz a rokonságában nem is egy gyerek, akiknek majd találhat ki további történeteket.

Hamar elröppent az idő, Berg Judit a találkozó végén szívesen dedikálta műveit a lelkes gyerekeknek, akik szép számmal hoztak magukkal főleg Rumini köteteket, de alá lettek írva a Lengemesék, Almák Hisztimesék, Két kicsi dínók, és Cipelő cicák is, így sokan nemcsak az élményekkel, hanem az írónő aláírásával, személyre szóló ajánlásával is távozhattak.