A Szószövő műhelyben végzett tevékenységeiről és írói munkásságáról is ismert költő, meseíró, műfordító Molnár Krisztina Ritát fogadhattuk a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban 2018. január 25- én. A rendezvényre a Dózsa iskola negyedik osztályos tanulói érkeztek izgatottan, mert nem egy hagyományos író- olvasó találkozóra jöttek, hanem igazi írói műhelymunka gyakorlatra.

Az előadó bemutatkozása után elmesélte a közel 20 fős társaságnak, hogyan lépett gimnáziumi magyartanárként az írói pályára. Egyik legismertebb könyve, a Maléna kertje 2013- ban jelent meg kiadásban, azóta könyvtárunk Irodalmi kalandozások c. megyei levelezős játékában is az egyik forduló feladványai ehhez a műhöz kapcsolódtak. A regényben három gyerek, Maléna, Luca, Janó összebarátkozik egy beszélő tücsökkel, Szibillel, aki egy római mondában szereplő jósnőről kapta a nevét. A névválasztás nem véletlen, Ovidius Átváltozások c. költeményében Apollón, a jóslás és költészet istene felajánlja Szibilla jósnőnek, hogy teljesíti egy kívánságát. Ő élt is a felkínált lehetőséggel és azt kérte, hogy annyi esztendőig élhessen, amennyi homokszemet a kezében tart. Később jött csak rá, hogy kérése nem volt a legszerencsésebb, mert elfelejtett örök fiatalságot kérni, így amikor már szörnyen megvénült, nagyon vágyott a halálra. Apollón viszont megkönyörült rakta, és tücsökké változtatta. Így kapta a regényben szereplő tücsök a Szibill nevet, és a Maléna kertjében a 3 gyermek és a kis beszélő barátjuk történetét írja le Molnár Krisztina Rita. Ennek a műnek a folytatása a Kréta- rajz, és a Derűs hétköznapok. Ez utóbbi könyv nemrég jelent meg, ebből olvasott fel az írónő részletet. A Május címet viselő fejezetből megtudták a gyerekek mi is az az „R” betűs szabály (azokban a hónapokban, amelyek nevében van r betű nem lehet leülni a földre), hogyan lehet szórakoztató a naplóírás, és hogy hogyan lehet feldobni a szürke hétköznapokat.

A továbbiakban szó volt arról, hogy a régi görögöknél a rímeket kigyomlálták a versekből, mint zavaró tényezőt, a ritmus volt az elsődleges műveikben. A vers és a történet közti különbségeknél volt olyan gyerek, aki úgy fogalmazta meg a számára leglényegesebb eltérést, hogy a legfontosabb, hogy a vers szívből születik. Egy szóvicceken alapuló mennyboltba- menj boltba összecsengésen jót derültek a gyerekek, és rájöttek, a vers ritmusát taps formájában vissza is tudják adni.

Majd eljött az idő, hogy elkezdjenek alkotni a résztvevők, elkezdődött a műhelymunka. Az írónő kérte, mindenki csukja be a szemét, és gondoljon egy tárgyra, ami aznap a legjobban megragadta a gondolatait, vagy valamiért megfigyelte, fontossá vált számára. Miután mindenki kitalálta, és leírta egy papírra a választását, azt kérte Molnár Krisztina Rita, hogy képzeljék bele magukat a tárgy helyzetébe- erre persze érkeztek a „Nem férek bele!” megjegyzések, de aztán sikerült belebújniuk a jelenlevőknek a papírra vetett tárgyak bőrébe. Két- három mondatban kérte az írónő, írják le, mit éreznek, hallanak, vagy látnak az új szerepükben. Az alábbiakban található néhány negyedikesek által kitalált kis érzelemfutam:

A céklalé csöpp
Aú! Miért estem ki a tányérból? Oh! Unatkozom. Oho, oho, oho! Aj, ne! A takarítónő! Ennél szörnyűbb már nem is lehet!

A pénz bánata
Rosszul érzem magam. Odaadtak valakinek, és bezártak egy kasszába. Remélem, még kiszabadulok valamikor.

A konyhakés és a krumpli
Ott voltam a pulton. A vágódeszkán feküdtem. Egyszer csak sült krumpli illatot éreztem, amitől egy sült krumpli mezőre képzeltem magam. Egyszer megfogtak, és húst vágtak velem, de nem tudták, hogy hányingerem van, és ezért rosszul voltam.

Az ülés
Szép vagyok, ülj rám! Kényelmes vagyok. Mi ez a jó illat? Ma tök jó kedvem van. Nagyon boldog vagyok, hogy ideültél. Nagyon meleg van. Tegnap nagyon büdös ember ült rám.

Az összegyűrt jegyzet
Fájt, amikor eldobtak. Végignyaltam az írásommal a padlót. Hallottam, amikor röhögtek rajtam. Láttam, hogy röhögtek. Éreztem a kuka szagát.

Akadt még pár gyerek, akik szemüvegekről írtak, de volt, aki egy függönynek képzelte magát, amely mögött két lány bújt el beszélgetni, az egyikőjük szerelméről.
Nagyon jól sikerült a foglalkozás, mindenki megtalálta azt a tárgyat, amelyik legmeghatározóbb volt neki aznap, így nem véletlen, hogy amikor véget ért a találkozó az egyik tanuló megjegyezte, hogy az utóbbi egy óra nagyon drámai volt.