“Sajnos ellopom a fiam ötleteit"

Amióta csak vissza tudok emlékezni, mindig és mindenfélét olvastam, Emily Brontë-tól például a Jane Eyre-t nagyjából tizenháromszor, tizennégy éves koromig. Később a marketinges munkám mellett tíz évig egy kiadónak dolgoztam szerkesztőként. Az ötlet, hogy komolyabban foglalkozzak az írással, akkor jött, amikor Horváth Mónika grafikussal egy házba költöztünk, és összebarátkoztunk. Ő éppen az Aranyvackor pályázatra készült egy képpel, amihez írtam egy szöveget. Ebből kerekedett ki végül az első könyvem, A rejtélyes kulcs, ami egy trilógia első darabja lett, és két kislányról szól, akik találnak egy kulcsot, és nyomozásba kezdenek a tulajdonosa után. A sorozat a Pötyi és Pepita nyomoz címet kapta, és helyet kapnak benne varázslatok, nyomozás, és mindenféle bonyodalom, amit egy sereg állat okoz. Azóta egy gyerekkönyvkiadónál, a Naphegynél dolgozom, és boldog vagyok, hogy munkaidőben is olvashatok, szabadidőmben pedig, kikapcsolódásként, könyveket írhatok.

Kolos a nagyobbik fiam, és sajnálattal be kell ismernem, hogy el szoktam lopni az ötleteit. Tőle származik a rakétahátizsák ötlete, amit Henrik arra használ, hogy a Parlamentbe repítse, ahol hatástalanítania kell a krakéleummal felszerelt termoelektromos generátort. És a fejújító ötletét is Kolostól oroztam el. Egy takaró alá dugta a fejét, és közölte, hogy ez egy fejújító, amitől mindenki okosabb lesz. Szerintem ez egy nagyon jó találmány, úgyhogy gyorsan bele is írtam a Dodó nyomozó és az idomított cápa című könyvbe, amin éppen akkor dolgoztam. Persze a kisebbik fiamnak, Eriknek is rengeteg jó ötlete van, például feltalálta a világító szemet, és a gondolat erejével képes átkapcsolni a közlekedési lámpákat – persze csak ha éppen olyan kedve van.