Lecsendesítő, lenyugtató mesék cimboráknak - akadálymentes verzió

Kálnay Adél 35 éve tanít egy dunaújvárosi iskolában, nem csoda, hogy könnyen szót ért a gyerekekkel.

- Most harmadikosaim vannak, s valószínűleg ez lesz az utolsó osztályom. Sajnos meg kell válnom a tanítástól, máskülönben nem jut időm az írásra - mondja beszélgetésünk elején. Pedig, ahogy felidézi, az iskolai, majd az otthoni teendői végeztével még akár öt éve is órákat tudott az írásnak szentelni. Tegyük hozzá, négy gyermek mellett. Ők felnőttek, visszagondolva mégis úgy érzi, azok voltak a legtermékenyebb évek, amikor még gondoskodásra szorultak.

- Nekem soha nem kellett az ihletre várni. Akkor írtam, amikor jutott rá idő. Sokáig felnőtteknek szóló novellákkal jelentkeztem, aztán arra gondoltam, mindig gyerekek között vagyok... 1990-ben jelent meg az első meseregényem, amit az akkori osztályomnak ajánlottam. Kezdetben felolvastam a kisdiákoknak meg a gyerekeimnek a kéziratot. Azt mondtam: Hoztam egy történetet, hallgassátok meg. Nem akartam, hogy tudják, én írtam. Muszáj volt látnom, hogyan reagálnak, milyen gondolatokat ébresztek bennük.

- Sokan panaszkodnak, kéziratuk az asztalfiókban hever, nehéz kiadót találni.

- Vannak ilyen problémák, de nincs igazán okom panaszra. Vidéki alkotóként mondhatom ezt, hiszen 38 éves koromban jelent meg az első könyvem, s mostanra 14 kötetem látott napvilágot. Három művem második kiadást is megért, köztük a Szivárványország és a Titkok egy régi kertben. Most arra várok, hogy az Embermesék, tündérmesék című könyvemre rábólintson a Ciceró kiadó.

Kálnay Adél nem titkolja, hiába elégedettek az írásaival, a kiadók részéről gyakran éri az a vád, hogy nála mindenki jó, meseszövéséből hiányzik a gonosz megjelenítése.

- Persze, ez is fontos elem, de nem gondolom, hogy minden történetben ott kell lennie. Elég régóta vagyok pedagógus, tudok olvasni a gyerekek tekintetéből. Lecsendesítést, lenyugtatást szeretnék adni nekik a meséimmel. Látom, hova vezet az a nagy pörgés, amibe már egészen kis korban belekerülnek. Sokfelől érik őket ijesztő információk, nem akarok ráerősíteni. Azt a csendes szemlélődést szeretném valahogy visszacsempészni, ami a nagyvárosi zűrzavar után szép virágos réten érheti az embert.

- Szeretnek olvasni a diákok?

- Van, aki szeret, van, aki nem, ebben nincs változás. Mindig voltak olyanok, akiket semmi nem tudott rávenni az olvasásra. Napjainkban jóval több a kísértés, ami elvonja őket a könyvektől.

Kálnay Adél ittjártakor mesélt a Dunaújvárosban és még számos helyen meghonosodott Cimbora Klubmozgalomról. A Duna Tévé patronálásával, É. Szabó Márta kezdeményezésére létrejött klubokat az olvasás köti össze.


DÍJAZOTT KÖLTEMÉNYEK
Több pályázaton ért el sikert, számos elismeréssel illették írói munkásságát. Örült a József Attila-díjnak csakúgy, mint a Fekete István Irodalmi Társaság első díjának. De különös élvezettel gondol a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költői versenyre, ahol idén különdíjat kapott. Második alkalommal érte ez a megtiszteltetés, ami azért is becses számára, mert ritkán ír verseket. 

forrás: Zalai Hírlap