A színes képzeletű Tersánszky Józsi Jenő részben másutt alig hozzáférhető meséi szelíd hangon szólnak jóságról, vidámságról, örök igazságokról. A történeteket Pásztohy Panka bájos rajzai egészítik ki. „Hanem minden pajtása között legkedvesebbek voltak a Tündérnek a virágok meg a Patak. A Patak volt a legvidámabb személy az egész völgyecskében. Szüntelen locsogott, mókázott, és kifigurázott mindenkit, ha már csak rá is pillantottak. Még a szelíd virágoknak se hagyott békét, akik egyre panaszkodtak, hogy mialatt szalad egyre, mint a bolond, meghuzigálja fürtjeiket. Különben afelől a Tündér is sokszor megkérdezte a Patakot, hogy ugyan hová tart ilyen bolondos iramodással.”
